Meeting Point 2. Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé
Megtekinthető: 2010. január 15. és február 14. között
a Pécsi Galériában
A hétvégi apukámnak sok hátránya volt, de akadt előnye is. Mert a hétvégi apukám szombaton elvitt kiállításkörútra a városba, hiszen szombaton ingyenes volt a kortárs művészet. Leggyakrabban a Pécsi Galéria és Kis Galéria között ingáztunk, és jutottunk el oda, ahová a művészettörténet-oktatás sem általános, sem középiskolában. Mert az túl bonyolult nekünk, gyerekeknek. De Apu nem így gondolta, így mi mentünk, néztük, tapogattuk, körbejártuk a kortárs alkotásokat, és felfedeztük benne magunkat, utakat találtunk hozzájuk és értelmezéseket. Emlékszem birkafejekre, vérző porcelánnyulakra, szemétszövésre, négyzetes színes vásznakra, bonyolultan működő örökmozgó szobrokra. Mind a világunkról beszéltek, és hogy sokszor nem értjük, vagy nem akarjuk érteni, az is arról szól, hogy nem látjuk magunkat és a világunkat, vagy nem is akarjuk látni.
A másodszor megrendezett Meeting Point tárlatot Aradon nyitották meg 2009. november 13-án, 2010 elején pedig Pécsre érkezett az Aradi Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé anyagából készült válogatás, mely vándorkiállításként járja majd be a többi partnervárost is. A találkozópont, Arad, Eszék, Pilzen és Pöchlarn közös nevezője pedig februárig Pécs lesz, a sikeres nemzetközi együttműködés eredménye az EKF évének első nagy kiállítása lett. Az öt városhoz és országhoz kötődő művészeken kívül amerikai, angol, görög, holland, német, olasz alkotók munkáit is megtalálhatjuk a Pécsi Galériában. Azt meg kell jegyezni, hogy nagyon várjuk már a Nagy Kiállítóteret, mivel bár a Pécsett látható kiállítási tárgyakat az aradi tárlat anyagából válogatták, így is nagyon sűrű, és persze sok jó alkotás kis helyen is elfér, ám sokszor a művek kioltják egymást, nincs elég tér egy-egy kiállított festmény, szobor vagy grafika önmagában való értelmezésére. Így ha nem is szándékosan, de a művek kölcsönhatásba lépnek egymással, ez is egyfajta meeting point. A biennálé pedig nem csak a művészet, de a művészek találkozási pontja is, hiszen a megnyitón a Romániai Képzőművészeti Szövetség elnöke elmesélte, hogy 35 éve Villányban, egy nemzetközi szobrászati szimpóziumon találkozott először többek között a pécsi illetőségű Colin Fosterrel vagy Pál Zoltánnal és a kapcsolat nem szakadt meg azóta sem.
fotó:Márk Mirkó
A biennálét „A hagyományos konvencionális képzőművészet szerepe a kortárs művészetben” alcímmel rendeztek először Aradon. A szellemiség tükrözte a Pécsi Vonósok, a Pécsi Ifjúsági Központ zenekarának klasszikus játéka, illetve az alapanyagok és a technikák, főszerepet kapott a kő, a kerámia és a porcelán, valamint a különböző festészeti eljárások. A tartalom pedig kortárs, sokszínű, hol örök kérdéseket boncolgat (A törvény örvény; Régi titok), hol egy poénra épít (Amikor kimentem, megcsodáltalak és önvizsgálatot tartottam), érdemes elgondolkodni rajta, melyik mű hogyan szól hozzánk, mit mond a világunkról, és mi a közös mag, a találkozópont 2010-ben, Pécsett a kortárs művészetben.
A kiállítás magyar képzőművészei:
- festő-és grafikusművészek: Benedek Barna, Bükösdi Kálmán, Deák Zsuzsanna, Egle Anita, Erdős János, Ernszt András, Farkas Adrienn, Fejős Miklós, ifj. Ficzek Ferenc, Fodor Pál, Jarmeczky István, Kiss Endre, Knyihár Amarilla, Könyvásó László, Losonczy István, Nyilas Márta, Odrobina Tamás, Pinczehelyi András, Pinczehelyi Sándor, Somody Péter, Szentgróti Dávid, Szilágyi Szilárd, Valkó László,
- szobrászok, iparművészek: Dechandt Antal, Colin Foster, Kertészfi Ágnes, Mányi Esztella, Miklya Gábor, Mosonyi Tamás, Németh Pál, Pokorny Attila, Vanyúr István.
Utolsó kommentek