Kiscsillag akusztik-EKF nem hivatalos megnyitó
Játsszuk azt, hogy az év nem 355 napból áll, még a 2010-es sem. Ezért játsszuk azt, hogy az évet nem január 10-én nyitjuk meg, kulturális fővárosostul, hanem már 1-jén. Vagy játsszuk azt, hogy ez a -9. nap, mint a jó fesztiváloknál szokás, alapozás.
Játsszuk mindezt félmámorosan, féljózanul (félrészegen?) a Pécsi Est Caféban, párnával, papucsban, a földön ülve- fekve. Játszótársaink is vannak, mert nem mindenki van el a sarokban egyedül sokáig. A játékmester Rátgéber László, aki már az elején lefektetni a játékszabályokat a 2010-es játszótér használatával kapcsolatban, amit innentől kezdve magamra nézve kötelezőnek is érzek.
- A kulturális fővárost mi, pécsiek csináljuk, sikere vagy bukása tőlünk függ.
- Nem elég várni, hogy történjen valami, kezdeményezni kell!
A város edzőjén, kapitányán pedig semmi sem múlik, ő már bemelegítést vezényel, és a sportprogramokat hiányolva megígéri, idén tényleg átugorja az orfűi tavat, és reméli, ebben sok követője akad majd. Azután jönnek a játszótársak is, azok a kiscsillagok, akikre nem kell sms-ben szavazni. A játékok is előkerülnek, leopárdmintás öltöny, bendzsó, szivárványos müllerpéter-paróka, meg persze a zene, amivel lehet játszani, vagy amit lehet játszani. De most nem hangosat játszanak, hiszen sokaknak fáj még a fejében az előző éjszaka. És úgy tűnik, halkan játszani nehezebb is a rakkendrollt, itt semmi sem rutinszerű, a Bandiékat is érik meglepetések. Előttünk alakulnak a számok, földön ülve hallgatjuk az esti mesét, aminek csak a szövegét ismerjük, némán mondjuk magunk elé, de a dallam új, barátkozunk vele, borozunk és borzongunk.
Ennél a számnál, ami most még kísértetiesebb volt, sokkal inkább színház, mint csak zene, határ- és hatáskeresés. A végén pedig még nem vagyunk álmosak persze, kérjük a folytatást, itt már állnak a férfiak a színpadon, Lovasinak nem megy ez az ülős gitározós móka hosszan, a rock and roll rugója ugye, énekelné egy másik banda.
És mivel minden kezdetben benne van az egész születendő dolog, úgy érzem, ez az este lehet majd az egész évünk tükre. Mert lesz nekünk egy nagy, reflektorfényes, hangos, tévés, tömeges EKF-ünk a téren, birkasütéssel, meg nagy attrakciókkal. És lesz egy a kis füstös kocsmák mélyén, halkan, saját erőből és lelkesedésből együtt létrehozott és átélt „nem hivatalos” 2010-ünk, ami nekünk és rólunk szól majd.
Apró "Buba" Annamária
Utolsó kommentek