Pécs 2010 EKF

Szeretjük ezt a várost és mind, komolyan úgy gondoljuk, Pécs Európa Kulturális Fővárosa - nem csak 2010-ben, hanem mindig. A cím hivatalos évében viszont igyekszünk tudósítani mindenről, amit csak érdekesnek találunk. A posztokat és fotókat a Pécsi Tudományegyetem UnivPécs című kéthetilapjának néhány dolgozója, civilben érdeklődő pécsiek és Pécs-környékiek írják, fotózzák és szerkesztik.

Linkek:

 Photobucket


 Photobucket

 Photobucket


 Photobucket


Utolsó kommentek

  • Lothapapa: És íme, a tortúra -látszólag- befejeződött. Hatalmas szürke, foltokban zölddel. (2010.06.16. 11:30) Pécs úttalan utakon
  • Birtalan Balazs: Fincsi történet. Magyarország, én így szeretlek. :D (2010.04.17. 17:34) Pécs úttalan utakon
  • Bzsk: Balokány Pécs szégyene, rossz látni hogy már évek óta csak a pepitából kieső részeg hányja tele meg néhány csöves használja átmeneti szállásként. Az a hely többet érdemel...mondjuk így lelakottan is... (2010.03.31. 13:11) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • he: Hátnemtom. Naponta figyelem a buszból és nekem egyre bizarabb kívülről. A Tudásközpont viszont már tényleg majdnem készen van - kívülről legalábbis úgy tűnik. A Balokánnyal mit fognak kezdeni? Csak ... (2010.03.28. 20:43) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • arvisura: Ez legalább értelmes hozadéka az EKF-nek. (2010.02.09. 23:24) Felderítési jelentés
  • Utolsó 20

2010.03.20. 21:50 Bzsk

Szín az életünkbe

 

Itt lesznek a színes emberek? - kérdezem egy lánytól a Kereskedők háza melletti téren, de sem ő, sem a francia úr, sem a lány, akivel megosztottam a fahéjas minifánkomat, nem tud semmit. Olyan kevés információnk van – mondja a legsegítőkészebb hölgy, akit tanárnőnek nézek. Két, szürkésbarna légiós ruhába és sapkába öltözött, fehérre meszelt arcú férfi áll ott egy, a térkőre ragasztott műanyag fölé szórt homok mellett.

Ilotopie utcaszínház
Március 20.

 Lemegyek az IH-hoz, mert a tegnapi infóim még úgy szóltak, onnan indul körútra a performance, de útközben a térre igyekvő fotósokkal találom magam szemben, akik szintén a
 

színes embereket

keresik. Követem őket.
 
Visszatérünk a térre: a két férfi mellé egy hölgy is csatlakozik, de mind csak néznek körbe és körbe, mintha keresnének vagy várnának valakiket. A tér sarkában két férfi gitározni kezd. Jam session. Jó. A két fehérre meszelt arcú férfin kesztyű van, csizmáikon egy-két színes festékfolt, a homokos színtérhez közeli növények kaspóit pedig műanyagzsákokba tekerték. Áttetsző kötény van eléjük fogva.

 

Több, mint gyanús.

Aztán jönnek. Megnéztem előtte a képeket a honlapjukon, és nem gondoltam volna, hogy tényleg így fognak kinézni: csupa szín mindenük. A kék lány egyből az áruház kékre festett részéhez áll, és ki-ki keresi a saját színét. A sárga fellép a pázsitra, a piros, a zöld és a pink csak keresik, de nem találtak senkit, akin ezek a színek lettek volna. Ahogy besétálnak a tömegbe, válik egyértelművé, hogy mind egy szál alsóneműben sétálgat, a festék a bőrükön van vastagon.
 

Meleg színekbe öltöztek

jegyzi meg viccesen az egyik néző. A színek egy ideig barangolnak az emberek között, majd páran közülük bemennek a color caféba (nomen est omen), gondolom melegedni. Aztán az egyenruhások csengetnek, előbújik a sárga: egy vödörben sárgára most egy lepedőt és magára teríti. A kéket hívják, ő maga elé teríti az összekékezett lepedőt. A zöld egy felmosórongyot zöldez össze, és teszi a lábára, a pink egyszerűen lábat mos a rózsaszín festékben.

fotó:Márk Mirkó

Aztán a színek habzani kezdenek, és megkötnek. Az egyenruhások szétfűrészelik a megkötött színes habokat, és a beleragadt színeket felkapják, teherautóra teszik. Egyiket a másik után, és csak ekkor jut eszembe:
 

hol a piros?

A színek közben lassan mennek el, már mosolyognak és integetnek a teherautóból, ami kikanyarodik az útra. A zene leáll, a homokon maradt színes festékdarabkákkal gyerekek kergetik egymást a téren. Értelmezni persze mindenki úgy értelmez egy ilyet, ahogy jólesik. Ha az egyenruhákra gondolok, mondhatnám, hogy elkapjuk a színek grabancát, megszilárdítjuk őket ahelyett, hogy hagynánk őket vígan, szabadon mászkálnia világban. Sőt, bevagonírozzuk őket és kitaszítjuk az életünkből (kivéve a pirosat). De ez csak egy elmélet a lehetséges sok közül. Mindenesetre bevallom, nélkülük hirtelen minden olyan... szürke.
 
Harka Éva

 

Szólj hozzá!

Címkék: utca színház színek ekf


A bejegyzés trackback címe:

https://2010up.blog.hu/api/trackback/id/tr491855491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.