Pécs 2010 EKF

Szeretjük ezt a várost és mind, komolyan úgy gondoljuk, Pécs Európa Kulturális Fővárosa - nem csak 2010-ben, hanem mindig. A cím hivatalos évében viszont igyekszünk tudósítani mindenről, amit csak érdekesnek találunk. A posztokat és fotókat a Pécsi Tudományegyetem UnivPécs című kéthetilapjának néhány dolgozója, civilben érdeklődő pécsiek és Pécs-környékiek írják, fotózzák és szerkesztik.

Linkek:

 Photobucket


 Photobucket

 Photobucket


 Photobucket


Utolsó kommentek

  • Lothapapa: És íme, a tortúra -látszólag- befejeződött. Hatalmas szürke, foltokban zölddel. (2010.06.16. 11:30) Pécs úttalan utakon
  • Birtalan Balazs: Fincsi történet. Magyarország, én így szeretlek. :D (2010.04.17. 17:34) Pécs úttalan utakon
  • Bzsk: Balokány Pécs szégyene, rossz látni hogy már évek óta csak a pepitából kieső részeg hányja tele meg néhány csöves használja átmeneti szállásként. Az a hely többet érdemel...mondjuk így lelakottan is... (2010.03.31. 13:11) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • he: Hátnemtom. Naponta figyelem a buszból és nekem egyre bizarabb kívülről. A Tudásközpont viszont már tényleg majdnem készen van - kívülről legalábbis úgy tűnik. A Balokánnyal mit fognak kezdeni? Csak ... (2010.03.28. 20:43) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • arvisura: Ez legalább értelmes hozadéka az EKF-nek. (2010.02.09. 23:24) Felderítési jelentés
  • Utolsó 20

2010.04.02. 14:10 Bzsk

Kilencvenöt perc

 

Egy másfélórás film stáblistával együtt, egy teljes kör a kettes uránvárosi és fehérhegyi megállója között, egyetlen egyetemi előadás az óra utáni összepakolással együtt, egy növényi eredetű hajfesték teljes hatóideje.Mindössze ennyi idő felérni Pécsről Pestre vagy Pestről Pécsre a vadiúj autópályán, amit március utolsó napján adtak át.


Már nagyon vártuk. Gyakorlatilag tizenhat éve várjuk. És most rákereshetnék, hátha van a régi Pécsi Naplónak olyan száma, amiben egy újságíró azért kesereg egy publicisztikában, hogy miért nem lehet ebbe a városba gyorsan megérkezni. De a lényeg, hogy most itt van, elkészült. A program is nagyon kecsegtetőnek látszott, de valójában engem csak az érdekelt, hogy ott legyek, mikor átvágják a szalagot, hogy lássam és sétáljak, netán autózzak azon az úton, ami, mint valami ura az időnek, közelebb rántja hozzánk a nagyvilágot.
 
 
Kicsit olyan ez, mint a kulturális főváros cím elnyerésének pillanata volt, amikor mindenki ott nyüzsgött a Cella Septichorában csak azért, hogy hallja, ahogy hivatalosan is bejelentik.
 
Történelmi pillanat.
 
A rendőrök útbaigazítása után már a nagy átadó színpad és a szórakoztató színpad között állunk, egy csomó öltönyös fekete-szürke kabátos között. A hivatali közegbe a mindig mindenhonnan kitűnő újságírók mellett néhány érdeklődő civil is belekeveredik. Egy bácsi az éppen beszélő közlekedési miniszter kivetítőn megjelenő képét fotózza. Mondom, történelmi a pillanat. A tömegben sasszézó pincérek pezsgőt és narancslevet kínálgatnak, hogy mindezt fokozzák (vajon szondáztatnak majd a kijáratnál a rendőrök, amikor elmegyünk innen?).
A beszédek unalmasak. Átlagban öt köszönömöt számolunk beszédenként, és riasztóan sokan akarnak beszélni. Jegyzem meg: a tolmácsnőn és Szili Katalinon kívül nincs más nő a pódiumon. Az autózás és építés férfias műfaj.
 
 
Az egyik beszéd első három köszönöm-je után el is mosolyodom: nincs autóm, és annyira szeretem ezt a várost, hogy ha el is megyek, az messzebb van, mint Budapest, mégis minek örülök ennyire? De örülök ám! Aztán hirtelen vége: a moderátor, aki eddig úgy konferálta fel a beszélőket, mintha bokszmérkőzésen kiabálná elő a győztes nevét, elsüt egy helyre kis poént Hemingwayről és az időjárásról, és már szedelőzködik is mindenki.
 
 
Visszasétálunk a kocsihoz, orral kifelé álltunk meg okosan, ahogy mondták, beszállunk, és próbálunk besorolni az induló kocsisorba. Nem megy. Állítólag előbb a vip-sek mennek el. Vagyis nem, állítólag előbb a buszok. Várunk. Kispált hallgatunk, bár akkor még nem tudjuk, hogy feloszlik. Várunk. Nézem a feketebárány-felhőket, a gyorsan nőtt zöld füvet, a fekete aszfaltot és elmorfondírozok arról, hogy mi van, ha nem a maximálisan megengedett 130 km/órával dübörögsz Pestig, hanem mondjuk lépésben. Kifelé már az autópályán megyünk, így kerül be autó feneke a híradóba is, és a keleti körforgalomnál kötünk ki. Pazar. Hogy mennyire, az csak ma esett le két szempontból is.
 
Az egyik pozitív indokom: Pécs-Keleten azóta nem zörögnek a poharaim a szekrényben a kamionok miatt. És tegnap láttam egy igazi úttisztító autót, ami feltörölte a port a Komlói útról – és ma reggelre (húha) majdnem ugyanolyan tiszta maradt.
 
Másrészt pedig: összehasonlítottam az időket és árakat a Pécs-Bp távolságra vetítve: az autópálya vezet a maga max. 2 órájával a vonat 2 óra 50 percéhez és a távolsági busz 3 óra 50 percéhez képest, és az ára is megéri, amennyiben nem egyedül ül a sofőr a kocsiban.
 
Már csak egyetlen fontos dolgunk van: ha már ennyit sírtunk az autópályáért, akkor legyen is érdemes lejönni Pécsre.
 
Harka Éva

 

Szólj hozzá!

Címkék: ekf autópálya m6 átadás 2010


A bejegyzés trackback címe:

https://2010up.blog.hu/api/trackback/id/tr561889553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.