Pécs 2010 EKF

Szeretjük ezt a várost és mind, komolyan úgy gondoljuk, Pécs Európa Kulturális Fővárosa - nem csak 2010-ben, hanem mindig. A cím hivatalos évében viszont igyekszünk tudósítani mindenről, amit csak érdekesnek találunk. A posztokat és fotókat a Pécsi Tudományegyetem UnivPécs című kéthetilapjának néhány dolgozója, civilben érdeklődő pécsiek és Pécs-környékiek írják, fotózzák és szerkesztik.

Linkek:

 Photobucket


 Photobucket

 Photobucket


 Photobucket


Utolsó kommentek

  • Lothapapa: És íme, a tortúra -látszólag- befejeződött. Hatalmas szürke, foltokban zölddel. (2010.06.16. 11:30) Pécs úttalan utakon
  • Birtalan Balazs: Fincsi történet. Magyarország, én így szeretlek. :D (2010.04.17. 17:34) Pécs úttalan utakon
  • Bzsk: Balokány Pécs szégyene, rossz látni hogy már évek óta csak a pepitából kieső részeg hányja tele meg néhány csöves használja átmeneti szállásként. Az a hely többet érdemel...mondjuk így lelakottan is... (2010.03.31. 13:11) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • he: Hátnemtom. Naponta figyelem a buszból és nekem egyre bizarabb kívülről. A Tudásközpont viszont már tényleg majdnem készen van - kívülről legalábbis úgy tűnik. A Balokánnyal mit fognak kezdeni? Csak ... (2010.03.28. 20:43) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • arvisura: Ez legalább értelmes hozadéka az EKF-nek. (2010.02.09. 23:24) Felderítési jelentés
  • Utolsó 20

2010.06.11. 14:25 aprobuba

A recsegő gramofonból

Cím:  Kasimir és Karoline

Szerző:  Ödön von Horváth

Fordító:  Parti Nagy Lajos

Rendező:  Bagossy László

Dramaturg:  Gáspár Ildikó

Díszlet:  Bagossy Levente

Jelmez:  Ignjatović  Kristina

Asszisztens:  Érdi Ariadne

Szereplők:  Polgár Csaba,  Szandtner Anna,  Csuja Imre,  Mácsai Pál,  Széles László,  Hámori Gabriella,  Máthé Zsolt,  Kiss-Végh Emőke,  Balassa Jusztina,  Darvas Ferenc 

 

Finom, puha anyagból csinálnak bélést az Örkényesek és mi le is nyeljük szívesen. Érzékkel és érzékenységgel találják meg azt az egyensúlyt, ami lendületessé teszi ezt a majdnem két órát. Bagossy kereteket állít fel szó szerint és átvitt értelemben is és ami fantasztikus, hogy mindig kitalál valamit, amivel átlépi ezeket a kereteket és meglepi a nézőt: végig előttünk jár egy lépéssel, így mi csak álmélkodunk. Színpad a színpadban, rendező a színen és rendező elbújva és minden sík átjárható. A darab hangulata a harmincas éveket idézi, azt a némafilmes piroscsíkos tréningruhás cirkuszos fajtájút. Bár elvileg németeket láthatunk, Szandtner Annában (Karoline) van valami franciás elegancia, nem csoda, hogy ő kell mindenkinek. Az egészet végigkísérő humorban mindig van egy kis keserédes kiábrándultság. Az énekesnő torzszülött gorilla a cirkuszból, a gazdagok elhízottak és saját gazdagságuktól fulladnak meg majd egyszer, és a szegények ütik egymást, de mindezt úgy tálalják, hogy mese az egész mégis. Bagossy a színházra is reflektál, a végén lebontják a színfalakat és megláthatjuk a valóságot- de most akkor mi is a valóság? „Én végig egy szögben ültem, de megérte!”- mondja valaki, miután mindenki feltápászkodik a zsúfolt nézőtérről. Kicsit mindannyiunk alatt ott volt a szög, ami miatt nem lehetett felhőtlenül kacagni, de mélyebben átéreztünk mindent. Nekem eddig ez a nyerő! 

10/9

BIRCSÁR Dóri

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://2010up.blog.hu/api/trackback/id/tr32074269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.