Pécs 2010 EKF

Szeretjük ezt a várost és mind, komolyan úgy gondoljuk, Pécs Európa Kulturális Fővárosa - nem csak 2010-ben, hanem mindig. A cím hivatalos évében viszont igyekszünk tudósítani mindenről, amit csak érdekesnek találunk. A posztokat és fotókat a Pécsi Tudományegyetem UnivPécs című kéthetilapjának néhány dolgozója, civilben érdeklődő pécsiek és Pécs-környékiek írják, fotózzák és szerkesztik.

Linkek:

 Photobucket


 Photobucket

 Photobucket


 Photobucket


Utolsó kommentek

  • Lothapapa: És íme, a tortúra -látszólag- befejeződött. Hatalmas szürke, foltokban zölddel. (2010.06.16. 11:30) Pécs úttalan utakon
  • Birtalan Balazs: Fincsi történet. Magyarország, én így szeretlek. :D (2010.04.17. 17:34) Pécs úttalan utakon
  • Bzsk: Balokány Pécs szégyene, rossz látni hogy már évek óta csak a pepitából kieső részeg hányja tele meg néhány csöves használja átmeneti szállásként. Az a hely többet érdemel...mondjuk így lelakottan is... (2010.03.31. 13:11) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • he: Hátnemtom. Naponta figyelem a buszból és nekem egyre bizarabb kívülről. A Tudásközpont viszont már tényleg majdnem készen van - kívülről legalábbis úgy tűnik. A Balokánnyal mit fognak kezdeni? Csak ... (2010.03.28. 20:43) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • arvisura: Ez legalább értelmes hozadéka az EKF-nek. (2010.02.09. 23:24) Felderítési jelentés
  • Utolsó 20

2010.08.20. 00:12 he

Abszolút élvezet

Ragyogó, könnyed, humoros, pikáns, szexi – és azt kell mondjam, mindez egyáltalán nem túlzás, ha a La Clique-ről van szó.

Az est café előtti sátor már maga is egy külön univerzum a boxaival, azzal, hogy a show alatt nyitva a bár és körbejárnak a pincérek, a produkciók pedig szó szerint az orrunk előtt zajlanak, merthogy

it's not a quiet show”.

Kissé szokatlan volt és főleg ellentmondásos, ahogy első fellépőként (amit azért nehéz így nevezni, mert egyetlen folyamatos sziporka-áradatnak tűnt az egész előadás) két, a velejéig (hmm...) angol úr adta elő mutatványait, esernyővel, keménykalappal és fapofával. Ami a nyelvet és a nemzetiséget illeti, jegyzem meg:

i want to be... akár magyar”,

szóval nem muszáj jól ismerni egy nyelvet ahhoz, hogy élvezni tudjuk az előadást, a konferanszié angolul beszél, de gyorsan és alapmondatokat tudnak magyarul is és beszélnek, énekelnek és poénkodnak spanyolul, norvégül, svédül – igaz, az meglepett, mikor később azt olvastam, hogy a The English Gents tagjai eredetileg ausztrálok.

Let me entertain you”

- és ha már éneklés, a showban több énekesnő bábja is jelen van és nemcsak a mozgásuk és a stílusuk lenyűgöző, hanem az az imádattal átitatott figyelem, ahogyan (hmmm...) mondjuk úgy, háttértáncosaik árnyékként követik. A Cabaret Decadanse mellett szintén többször megjelent egy bűvész, akinek a neve olyan bonyolult (a katalógusból azért kimásolom: Carl-Einar Hackner), hogy inkább azt mondom,

hocuspocus”

hehehe, és az asztaltársaság, akikkel végigtapsoltam az előadást megállapította, hogy nagyon hasonlít Brad Pittre (ez még azelőtt volt, hogy kiderült, milyen nagy beszélőkével áldotta meg az ég). A karikákkal is fellépő Jess Love viszont a mögöttem ülő pasi ovációját váltotta ki: jegyzem meg, nem hiszem, hogy van rossz hely a sátorban, de mivel a helyfoglalás érkezési sorrendben történik, azt javaslom, (először) üljünk a lehető legközelebb. Igazi veszélyben akkor sem vagyunk, amikor a The Skating Willers lép fel, de mondjuk hozzájuk nem árt felkészülni egy kicsit Elvisből. Wow. Biztosan voltak páran, akik számára az talán leginkább huncutságnak nevezhető humor

vörös posztó

(akarom mondani: vörös kendő), de a magam részéről rákeresek Ursula Martínez írásaira is, ha csak feleannyira jópofák, mint amikor élőben a színpadon van... Látjátok, mikre vagyunk képesek azért, hogy pénzt keressünk? Na, akkor gondoljatok bele, milyenek az álmaitok – lehet, hogy nem is tűnnek annyira vadnak ehhez képest. - mondta a kulturális főváros programplakátjairól ismerős, önmagát két teniszütőn átbújtató Captain Frodo, bár azt gondolom, ez az üzenet minden nézőnek leesett magától is. És bevallom, volt egy pillanat, amikor megálltam kifelé menet, és komolyan elgondolkoztam azon (David O'Mer miatt), hogy hozok haza néhány deci vizet

egy fürdőkádból,

emlékbe. A végén erről lemondtam, de az biztos: a jegyet kiteszem a falra, és remélem szert tudok tenni egy-két itt elhangzott csodás és kifinomult zenére is, hogy sokszor jusson eszembe ez a fantasztikus és inspiráló előadás.

Még két napig vannak a városban.

Én szóltam.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://2010up.blog.hu/api/trackback/id/tr12234197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.