Rendes egyetemistákhoz méltóan alapvetően a nagyszínpadra szerettünk volna eljutni - ki tudja milyen sztárok fognak még ott zenélni – de annyira lázba hoztak minket a létesítmény más pontjai is (ezzel egyébként nem voltunk egyedül), hogy le is maradtunk a polgármester hivatalos köszöntőjéről. (De elfeledkeztünk a korábbi parkolási nehézségekről is, ahol egy nagyon kedves biztonsági őr, nagyon kedvesen igazított minket útba: „Nem tudom hova, de ide ne!”)
fotó:Márk Mirkó
Lehet, hogy éppen a köszöntő alatt mászott fel Mirkó az egyik lépcső tetejére csendben és halkan (mint egy igazi kommandós) – gondolván nem szabad – hogy aztán kis idő múlva ugyanezt a helyszínt egy másik útvonalon közelítsük meg, magunkban mosolyogva korábbi balga izgatottságunkon.
Bizonytalanságunkat tovább növelte, hogy bedőltünk a tervezői húzásnak, a kicsit ferdén felállított oszlopok és tartó-falak pehelysúlyúnak és fél kézzel elmozdíthatónak tűntek. Nem is mertünk semminek sem nekitámaszkodni és az alagsori félhomályban is figyelnünk kellett hova lépünk.
A fenti világban egyik kedvenc helyünk a szintén ferde terasz volt. „Milyen jó lehet télen ezen szánkóval lecsúszni!”- adta meg sétánk alaphangját Mirkó túránk elején a távoli képek készítése közben. Aztán átszellemült arccal léptünk ki a tetőre (ahonnan a Zsolnay gyár egyik épülete és a havihegyi kápolna is látszik), ahol meg is lepődtem, mert rajtunk kívül mások is voltak ott. Ugyanis annyira magával ragadott, „beszippantott” az épület, Mirkóval űzött közös felfedező-játékunk hangulata, hogy eszembe se jutott, hogy mások is lehetnek körülöttünk.
fotó:Márk Mirkó
Ahogy lesznek is remélhetőleg, koncerteken (zseniális hangszeres játékokon), vagy izgalmas konferenciákon az oldalsó átlátszó tetejű, világos és hatalmas termekben. Az épület már meg lesz hozzá. A szemléletváltás is elkezdődött: most a központot felépítő munkásokról sem feledkeztek meg a vezetők, az ünnepség résztvevőivel együtt egy babgulyásra, egy italra őket is vendégül látták.
Hazafelé még kívülről megcsodáltuk a Tudásközpontot és azon gondolkodtunk, hogy milyen lesz, ha szerkesztőségünk is az új kulturális városközpontba költözik.
Lassan halljuk már a 2010-es opusokat!?
KaSzabi
Utolsó kommentek