THE BEACH
Kosztolányi Dezső Színház/Urbán András Társulata, Szabadka
Albert Camus Közöny című regénye alapján
szereplők: Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, Erdély Andrea, Béres Márta
rendezőasszisztens, zene: Antal Attila
rendezte: Urbán András
Ti mind különbözőek vagytok!
A tenger felől sűrű és lángoló lehelet áradt. Úgy éreztem, hogy az ég egész széltében megnyílik, s tűzesőt hullat a földre. Egész lényem megfeszült, és görcsösen szorongattam kezemben a revolvert. A kakas engedett, odaértem a cső sima fémtestéhez, s akkor kezdődött el minden abban a száraz, süketítő zajban. (Camus: A közöny)
A darab nem csak Camus regényéről szól, hanem magáról a Közönyről, mint princípiumról s annak minden szintjéről. A világ közönyéről, a színészek közönyéről, de még a nézők közönyéről is. Két férfi és két nő ül velünk szemben egyen öltözetben. Unottan nézik, ahogy próbálunk helyet foglalni a teli nézőtéren. Aztán egyszer csak elkezdik mondani: egyszerre beszélnek ők, akik minden szempontból a közepet testesítik meg. Az összes normalitástól eltérő, periférián lévő emberről mondanak valamit, amit mi is sokszor gondolunk. Hol van olyan fontos dolga az öregasszonynak? Sehol, mégis reggel hétkor tolong a helyi járaton elfoglalva a helyet a munkába igyekvő emberek elől. A csövesek folyton kéregetnek, miért érezzem magam Én rosszul az Ő helyzetüktől? Na és a gyerekek…elvárják, hogy ott gügyögjek nekik, mint egy idióta, ha normálisan merészelek viselkedni, akkor én vagyok a szemét!
És a cigányok és a fogyatékosok és a…és egy ideig nevetünk rajtuk, de aztán egyre közelebb kerülnek hozzánk, a közönséghez, mert már a turkálóval is bajuk van, meg a túlsúlyosokkal is, és egy idő után mindenki magára ismer. Ezáltal a bőrünkön érezzük, hogy a normalitás, az átlagos középosztálybeli dolgozó polgár fiktív fogalom, mindenki periférián van valamilyen szempontból, s a ránk vonatkozó kritika kimozdít minket a passzivitásból…a közönyből? Camus regényéhez képest, melyben a közönyös főszereplő szemszögéből látjuk a dolgokat perspektívát vált a rendező, Urbán András: most azok az emberek szólalnak meg, akik egy közönyös emberrel kerültek valamilyen kapcsolatba. A színpad homokos tengerpartot jelenít meg, a színészek előadás közben terítik be a talajt kicsorgatva a szemeket az idő homokórájából, s közben mesélik történetüket. Itt, a parton lőtte le Camus főhőse, Meursault az arab férfit csupán azért, mert nagyon- nagyon melege volt.
10/7
BIRCSÁR Dóra
Közöd?
Az öregek legalább akkora probléma, mint a koldusok. Meg a terhes nők, akik az utcán mutgatják eldeformálódott testünket. És a nyomorékok, akik miatt még én érezzem rosszul magam, mert egészséges vagyok. És akkor még nem is beszéltem azokról a füstös képűekről. Meg a gyerekekről, galambokról és a patkányokról, mert az mind egy kategória.

Ezzel a diskurzussal indít és vág belénk a The beach, mondatokkal, amelyeket minden nap hallunk a buszon, SZTK rendelőben vagy a kocsma előtt, beépülve a térbe, belesimulva a közbeszédbe szinte föl sem tűnnek. Ez egy ilyen ország, mantraszerűen ismételgeti mindenki maga elé, hogy mocskoscigányrendőrkurvazsidónyugger, de mikor mindez a színpadon történik, nem szereplői, hanem nézői vagyunk a történetnek, már nem maradhatunk közönyösek közönyös, idegen és idegengyűlölő világunkkal szemben. A Közöny csak ürügy a mesélésre, játékra, felsejlik a szöveg szövete a darabban, majd újra eltűnik, kell hozzá a néző és a fejében lévő könyv ahhoz, hogy összekapcsolja a színeket a regénnyel, értelmezze, jelentést kutasson. Urbán András ugyanúgy mesél, mint a társulat Turbo Paradiso című darabjában, erősen, hangosan, sok improvizációval és szabadsággal, néhol öncélúan, máskor önreflexíven. Testeket mozgat és felszakít valamit színészeiben újra, ezeken a szakadásokon lesünk mi befelé, beléjük és önmagunkba.
10/8
Apró Annamária
Utolsó kommentek