Pécs 2010 EKF

Szeretjük ezt a várost és mind, komolyan úgy gondoljuk, Pécs Európa Kulturális Fővárosa - nem csak 2010-ben, hanem mindig. A cím hivatalos évében viszont igyekszünk tudósítani mindenről, amit csak érdekesnek találunk. A posztokat és fotókat a Pécsi Tudományegyetem UnivPécs című kéthetilapjának néhány dolgozója, civilben érdeklődő pécsiek és Pécs-környékiek írják, fotózzák és szerkesztik.

Linkek:

 Photobucket


 Photobucket

 Photobucket


 Photobucket


Utolsó kommentek

  • Lothapapa: És íme, a tortúra -látszólag- befejeződött. Hatalmas szürke, foltokban zölddel. (2010.06.16. 11:30) Pécs úttalan utakon
  • Birtalan Balazs: Fincsi történet. Magyarország, én így szeretlek. :D (2010.04.17. 17:34) Pécs úttalan utakon
  • Bzsk: Balokány Pécs szégyene, rossz látni hogy már évek óta csak a pepitából kieső részeg hányja tele meg néhány csöves használja átmeneti szállásként. Az a hely többet érdemel...mondjuk így lelakottan is... (2010.03.31. 13:11) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • he: Hátnemtom. Naponta figyelem a buszból és nekem egyre bizarabb kívülről. A Tudásközpont viszont már tényleg majdnem készen van - kívülről legalábbis úgy tűnik. A Balokánnyal mit fognak kezdeni? Csak ... (2010.03.28. 20:43) Idealizmus és játék – az Opus 2010 csúcsa
  • arvisura: Ez legalább értelmes hozadéka az EKF-nek. (2010.02.09. 23:24) Felderítési jelentés
  • Utolsó 20

2010.06.06. 14:28 aprobuba

Közönységes

 

THE BEACH


Kosztolányi Dezső Színház/Urbán András Társulata, Szabadka

Albert Camus Közöny című regénye alapján


szereplők: Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, Erdély Andrea, Béres Márta
rendezőasszisztens, zene: Antal Attila
rendezte:
Urbán András
 

Ti mind különbözőek vagytok!
 

A tenger felől sűrű  és lángoló lehelet áradt. Úgy éreztem, hogy az ég egész széltében megnyílik, s tűzesőt hullat a földre. Egész lényem megfeszült, és görcsösen szorongattam kezemben a revolvert. A kakas engedett, odaértem a cső sima fémtestéhez, s akkor kezdődött el minden abban a száraz, süketítő zajban.             (Camus: A közöny)
 
A darab nem csak Camus regényéről szól, hanem magáról a Közönyről, mint princípiumról s annak minden szintjéről. A világ közönyéről, a színészek közönyéről, de még a nézők közönyéről is. Két férfi és két nő ül velünk szemben egyen öltözetben. Unottan nézik, ahogy próbálunk helyet foglalni a teli nézőtéren. Aztán egyszer csak elkezdik mondani: egyszerre beszélnek ők, akik minden szempontból a közepet testesítik meg. Az összes normalitástól eltérő, periférián lévő emberről mondanak valamit, amit mi is sokszor gondolunk. Hol van olyan fontos dolga az öregasszonynak? Sehol, mégis reggel hétkor tolong a helyi járaton elfoglalva a helyet a munkába igyekvő emberek elől. A csövesek folyton kéregetnek, miért érezzem magam Én rosszul az Ő helyzetüktől? Na és a gyerekek…elvárják, hogy ott gügyögjek nekik, mint egy idióta, ha normálisan merészelek viselkedni, akkor én vagyok a szemét!
 
És a cigányok és a fogyatékosok és a…és egy ideig nevetünk rajtuk, de aztán egyre közelebb kerülnek hozzánk, a közönséghez, mert már a turkálóval is bajuk van, meg a túlsúlyosokkal is, és egy idő után mindenki magára ismer. Ezáltal a bőrünkön érezzük, hogy a normalitás, az átlagos középosztálybeli dolgozó polgár fiktív fogalom, mindenki periférián van valamilyen szempontból, s a ránk vonatkozó kritika kimozdít minket a passzivitásból…a közönyből? Camus regényéhez képest, melyben a közönyös főszereplő szemszögéből látjuk a dolgokat perspektívát vált a rendező, Urbán András: most azok az emberek szólalnak meg, akik egy közönyös emberrel kerültek valamilyen kapcsolatba. A színpad homokos tengerpartot jelenít meg, a színészek előadás közben terítik be a talajt kicsorgatva a szemeket az idő homokórájából, s közben mesélik történetüket. Itt, a parton lőtte le  Camus főhőse, Meursault az arab férfit csupán azért, mert nagyon- nagyon melege volt.
 
10/7

BIRCSÁR Dóra


Közöd?

Az öregek legalább akkora probléma, mint a koldusok. Meg a terhes nők, akik az utcán mutgatják eldeformálódott testünket. És a nyomorékok, akik miatt még én érezzem rosszul magam, mert egészséges vagyok. És akkor még nem is beszéltem azokról a füstös képűekről. Meg a gyerekekről, galambokról és a patkányokról, mert az mind egy kategória.

 
Ezzel a diskurzussal indít és vág belénk a The beach, mondatokkal, amelyeket minden nap hallunk a buszon, SZTK rendelőben vagy a kocsma előtt, beépülve a térbe, belesimulva a közbeszédbe szinte föl sem tűnnek. Ez egy ilyen ország, mantraszerűen ismételgeti mindenki maga elé, hogy mocskoscigányrendőrkurvazsidónyugger, de mikor mindez a színpadon történik, nem szereplői, hanem nézői vagyunk a történetnek, már nem maradhatunk közönyösek közönyös, idegen és idegengyűlölő világunkkal szemben. A Közöny csak ürügy a mesélésre, játékra, felsejlik a szöveg szövete a darabban, majd újra eltűnik, kell hozzá a néző és a fejében lévő könyv ahhoz, hogy összekapcsolja a színeket a regénnyel, értelmezze, jelentést kutasson. Urbán András ugyanúgy mesél, mint a társulat Turbo Paradiso című darabjában, erősen, hangosan, sok improvizációval és szabadsággal, néhol öncélúan, máskor önreflexíven. Testeket mozgat és felszakít valamit színészeiben újra, ezeken a szakadásokon lesünk mi befelé, beléjük és önmagunkba.
 
10/8

Apró Annamária
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: színház albert camus the beach


A bejegyzés trackback címe:

https://2010up.blog.hu/api/trackback/id/tr72060501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása