Ilotopie utcaszínház
Március 20.
Lemegyek az IH-hoz, mert a tegnapi infóim még úgy szóltak, onnan indul körútra a performance, de útközben a térre igyekvő fotósokkal találom magam szemben, akik szintén a
színes embereket
keresik. Követem őket.
Visszatérünk a térre: a két férfi mellé egy hölgy is csatlakozik, de mind csak néznek körbe és körbe, mintha keresnének vagy várnának valakiket. A tér sarkában két férfi gitározni kezd. Jam session. Jó. A két fehérre meszelt arcú férfin kesztyű van, csizmáikon egy-két színes festékfolt, a homokos színtérhez közeli növények kaspóit pedig műanyagzsákokba tekerték. Áttetsző kötény van eléjük fogva.
Több, mint gyanús.
Aztán jönnek. Megnéztem előtte a képeket a honlapjukon, és nem gondoltam volna, hogy tényleg így fognak kinézni: csupa szín mindenük. A kék lány egyből az áruház kékre festett részéhez áll, és ki-ki keresi a saját színét. A sárga fellép a pázsitra, a piros, a zöld és a pink csak keresik, de nem találtak senkit, akin ezek a színek lettek volna. Ahogy besétálnak a tömegbe, válik egyértelművé, hogy mind egy szál alsóneműben sétálgat, a festék a bőrükön van vastagon.
fotó:Márk Mirkó
Meleg színekbe öltöztek
jegyzi meg viccesen az egyik néző. A színek egy ideig barangolnak az emberek között, majd páran közülük bemennek a color caféba (nomen est omen), gondolom melegedni. Aztán az egyenruhások csengetnek, előbújik a sárga: egy vödörben sárgára most egy lepedőt és magára teríti. A kéket hívják, ő maga elé teríti az összekékezett lepedőt. A zöld egy felmosórongyot zöldez össze, és teszi a lábára, a pink egyszerűen lábat mos a rózsaszín festékben.
fotó:Márk Mirkó
Aztán a színek habzani kezdenek, és megkötnek. Az egyenruhások szétfűrészelik a megkötött színes habokat, és a beleragadt színeket felkapják, teherautóra teszik. Egyiket a másik után, és csak ekkor jut eszembe:
hol a piros?
A színek közben lassan mennek el, már mosolyognak és integetnek a teherautóból, ami kikanyarodik az útra. A zene leáll, a homokon maradt színes festékdarabkákkal gyerekek kergetik egymást a téren. Értelmezni persze mindenki úgy értelmez egy ilyet, ahogy jólesik. Ha az egyenruhákra gondolok, mondhatnám, hogy elkapjuk a színek grabancát, megszilárdítjuk őket ahelyett, hogy hagynánk őket vígan, szabadon mászkálnia világban. Sőt, bevagonírozzuk őket és kitaszítjuk az életünkből (kivéve a pirosat). De ez csak egy elmélet a lehetséges sok közül. Mindenesetre bevallom, nélkülük hirtelen minden olyan... szürke.
Harka Éva
Utolsó kommentek