De nem is kozmosz, hanem egy teljesen új világ. Abban mindenki egyetértett péntek este a Széchenyi téren, hogy ha azok a produkciók, amiket eddig széltében-hosszában lehetett látni a városban, nem ingatták meg a cirkuszról eddig alkotott véleményünket, akkor a Grupo Puja! K@smos című előadása az alapjait is lerombolta a hagyományos cirkusz-elképzelésnek. Vagyis túlszárnyalta.
Már a főpróbán, ami még világosban zajlott, tudni lehetett, hogy nagyon látványos lesz az előadás. Az emberek még a meleg ellenére is kitartottak, összevizezték magukat vagy vízért mentek, és voltak, akik a leandereket szaglászták.
A cirkusz lehet olyan látványos, hogy egy egész tömeg álljon szájtátva bámulva a produkciót. Aztán besötétedett és a daru felemelte a gömböt (leginkább egy játszótereken látható holdjáró mászókára hasonlított, csak lábak nélkül), amire négy sornyi hátizsákos alak kapaszkodott – mintha valami könnyed szélcsengő apró bábjai lennének, vagy felfűzött fehér virágok. Az alakok mozogtak, s hol körökbe kapaszkodtak, hol a DNS-t formálták meg. Ez volt a kezdőkép, s fura, de ha nem is tudom teljesen biztosan megfogalmazni, hogy melyik kép mit jelentett pontosan, de az egyértelmű volt, hogy a világ születését mutatják be. Ennek ellenére nem tudom a látottakat elvonatkoztatni attól a zöldes napkorongtól, amit a kulturális főváros projekt megnyitóján láthattunk.

És lehet fanyalogni és kritizálni, de az biztos, hogy vannak új tereink, amiket be is lehet lakni, van bennünk kellő nyitottság arra, hogy esélyt adjunk az újdonságoknak és biztos vagyok abban is, hogy például a cirkuszról egészen más, újraírt fogalmaink vannak.
Egy másik világ ez itt Pécsen, bizony, egy egészen új.