Balkán vagyunk, no, ne is kerteljünk, ám a Balkánnal csak a kapuja, az is igaz. Szóval a kapuból vagy a panel ablakából szoktuk mi otthonkában nézi, mi folyik ott délen. Valahogy így kezdődött december 31-én a Széchenyi téri koncert is.
fotó:Márk Mirkó
Néztünk tágra nyílt szemekkel, hogy most mi is ez, miközben Erik/Emir Clapton/Kusturica és a No Smoking Orchestra széthasítja az addig csöndben sötétlő éjszakát. A fölriasztott denevérek repkednek fölöttünk, a színpadon pedig az énekes szörnyű-kék latexruhás batman képében menti meg a közönséget attól, hogy úgy haljon meg bárki is, hogy ilyet még nem látott. Kusturica világa megelevenedik, a zenekar minden tagja lehetne egy-egy filmje főszereplője, nem véletlen, hogy a képek és a dalok elválaszthatatlanok esetében. Bátorság, önfeledt mókázás és sok irónia jellemzi a produkciót, közben a hallgatóság is kezdi fölvenni a ritmust, a koncert közepén pedig már kevesen vannak, akik nem üvöltik, hogy „Fuck you MTV!”, az instrukció szerint ezt olyan hangosan kell tenni, hogy még Pesten is hallják, mert ott biztos szeretik az említett zenecsatornát. (Mellettem egy néni azért félénken kérdezi a fiacskájától, mit is jelent az, amit kiabálnunk kell.) Innentől pedig elszabadul minden, búcsú kerekedik, vásári mutatványosokkal, a tömeg a helyére ugrálja a térköveket is.
fotó:Márk Mirkó
Táncoslányok és megilletődött kisgyerek kerül a porondra, Júliával, akit hosszas válogatás után szúrnak ki a közönségből, van itt szájba fogott vagy óriási hegedűvonó, párbaj, óriás derékszíjon pörgő világítós gitár, cilinder és paróka, tényleg azt várom már, mikor hívnak föl valakit, hogy a seggével húzza ki a szöget az egyik állványból. Míg a francia Délirium cigány kabaré (http://www.ledelirium.net/) nevű helyen a sokszor játszott Bubamarát csak én és a cseh fiú ismertük, itt az egész tér tudja a szöveget amolyan magyarosan, félig-meddig, a refrént meg már magabiztosan üvöltjük bele a téli éjszakába. Mindez annyira abszurd így együtt, mégis annyira ismerős és szerethető, egyszerre bájosan béna és vérprofi, hogy nincs már esély a kívülállásra, a tömeg közepébe kell vetődni! A koncert végére pedig átlépünk saját kapunkon, és érezzük, hogy értjük mi ezt, és a Balkán valóban mi is vagyunk.
kép: Előttünk Horányi Özséb és a No Smoking Orchestra.
Apró "Buba" Annamária
Utolsó kommentek