Cseh Tamás emlékest
Pécsi Est Café
2010.01.29.
Eredetmítosz
Az úgy volt, hogy apás szülés lesz. Apu viszont művelődésszervező volt akkortájt a DOZSÓ-ban, 1986. október 23-án éjszaka pedig Cseh Tamás koncertet tartott ott. Én pedig megszülettem másnap hajnalban. Anyás szülés volt. Aput meg fölhívták, hogy miről maradt le, ő meg gyorsan megkérdezte Cseh Tamásról (aki ezek szerint még ott volt vele hajnali 5-kor…), lenne-e az Annamária keresztapja. Ő meg kérdezte, hogy mivel jár ez, mert neki már amúgy is sok keresztgyereke van. Semmivel. - mondta apám. Jó, hát akkor leszek az Annamária keresztapja. Így születtem én, és így született meg az én keresztapám.
Valahogy ilyen este lehetett:
Felhívás: Aki ott volt azon az estén, és bármilyen emléke van róla, kérem, mesélje el, milyen volt a születésnapi koncertem!
Pécsi est
2010. január 29-ére a DOZSÓ már régen bezárt, a keresztapám sem él már, de rengeteg pécsi testben és/vagy lélekben fiatal gyűlt össze a Pécsi Est Caféban megidézni Szemében Füst törzsfőnök szellemét. A sort Takáts Eszter kezdte, aki igazi egyszálgitár-heroine, női trubadúr ő is saját dalaival, akinek nagyon jól áll a csehtamásosdi, még a vállát is úgy rántja meg egy szám végén, igazi idézet a produkciója.
Beck Zoli személyes kötődéséről beszél az Új dalok kazettájához, aztán szívszorítóan énekli a Csönded vagyokot és a Fehér babákat, közben elnémul az addig morajló tömeg, mint mikor valaki megérkezik váratlanul egy vendégségbe, és csönd támad körülötte.
Szilaj Ló és Vörös Felhő
Lovasi elektromos gitárral érkezik, ő egy személyben Bereményi Géza és Cseh Tamás a konferanszié szerint, Bandi ezt visszautasítja, személyes szálakat penget ő is, hiszen volt egy közös estjük a megidézettel, amit ők ketten élveztek csak elmondása szerint, mert a megbeszélt dolgokat hol egyikük, hol másikuk felejtette el. A közös eredő…A gyerekkorom című szám félelmes, álmos kora pedig annyira vallomásos jelleget ölt, hogy akár Lovasi is írhatta volna. Imaszövegekről beszél, amiket mormolni lehet, keringenek az ember fejében, és valóban mágikus sorokat hallunk.
A Neofolk Csőke Renátával kiegészülve erőteljes, lüktető indiándalokat varázsol a terembe, mintha a bakonybéli tisztáson lennénk, tábortűz körül, éjszaka, és mindenki választhatna magának indiánnevet a Sámándal közben.
Egyre távolodunk a számok eredeti hangzásától, a zenészek egyre messzebb merészkednek, saját arcukra formálják a dalokat, a Peet előadásában Cseh Tamás már rocker, nagyon jól áll neki, az Amikor Desiré munkaszálláson lakott pedig igazi rocksláger lett egy estére. A legtávolabb a Punnany Massif van mind korban, mind stílusban az öreg indiántól, és én sem tudtam elképzelni, hogyan lesz a hip hop változatból bármi értékelhető, de a fiúk megvettek, a szövegek így is működnek, közben néha skreccselve cse-cse-cse-csetamás, és a saját daluk is méltó főhajtás. És a vége is meglepő, hiszen sok mindent kiabáltam én már koncerteken, de azt még soha ezelőtt, hogy nyugodjál békében.
Nyugodjál békében, kedves Keresztapám.
Apró „Buba”Annamária
Utolsó kommentek