Krakkó I.
6-700 piros srác felem szemben, mintha egy fél technikumot kivezényeltek volna, az összhang szinte tökéletes köztük, fociszurkolók, ez itt és most fegyelmet, rendet, és óriási hangerőt jelent. Van egy vézna, aki hangszóróval irányítja a népet, kiáll, háttal a meccsnek, és vezényel. A csarnok egyébként a szekszárdihoz hasonlít méretben, közében egy kultúrhoz méltó színpad is van, egyébként meg a mocsok uralkodik, Rózsa Gábor szerint ezért is nem kaptak az első körben szabadkártyát. Kabalájuk egy kék sárkány (Krakkó ugye a sárkányok városa), ám ennek a sárkánynak egy kosárlabda nő ki a hasából, ijesztő terhesség…
A pécsi szektor is megtelik, legalább 150-en vagyunk, jó érzés ilyenkor pécsinek lenni, de hát ez közhely. Az egyik legnagyobb fekete-fehér szívű leányzó viszont otthon, a gép előtt, repedt csuklóval izgul.
A meccset nem mi nyertük, maradjunk annyiban. (80-53)
Wisla!-kiabálják, zeng a csarnok, mintha azt mondanák, viszlát, viszlát, reméljük, jövünk még! A fiúk már nem pirosak, hanem félmeztelenek, és boldogak. Mi nagykabátban, boldogtalanul.
Utolsó kommentek