Cím:  Kasimir és Karoline

Szerző:  Ödön von Horváth

Fordító:  Parti Nagy Lajos

Rendező:  Bagossy László

Dramaturg:  Gáspár Ildikó

Díszlet:  Bagossy Levente

Jelmez:  Ignjatović  Kristina

Asszisztens:  Érdi Ariadne

Szereplők:  Polgár Csaba,  Szandtner Anna,  Csuja Imre,  Mácsai Pál,  Széles László,  Hámori Gabriella,  Máthé Zsolt,  Kiss-Végh Emőke,  Balassa Jusztina,  Darvas Ferenc 

 

Finom, puha anyagból csinálnak bélést az Örkényesek és mi le is nyeljük szívesen. Érzékkel és érzékenységgel találják meg azt az egyensúlyt, ami lendületessé teszi ezt a majdnem két órát. Bagossy kereteket állít fel szó szerint és átvitt értelemben is és ami fantasztikus, hogy mindig kitalál valamit, amivel átlépi ezeket a kereteket és meglepi a nézőt: végig előttünk jár egy lépéssel, így mi csak álmélkodunk. Színpad a színpadban, rendező a színen és rendező elbújva és minden sík átjárható. A darab hangulata a harmincas éveket idézi, azt a némafilmes piroscsíkos tréningruhás cirkuszos fajtájút. Bár elvileg németeket láthatunk, Szandtner Annában (Karoline) van valami franciás elegancia, nem csoda, hogy ő kell mindenkinek. Az egészet végigkísérő humorban mindig van egy kis keserédes kiábrándultság. Az énekesnő torzszülött gorilla a cirkuszból, a gazdagok elhízottak és saját gazdagságuktól fulladnak meg majd egyszer, és a szegények ütik egymást, de mindezt úgy tálalják, hogy mese az egész mégis. Bagossy a színházra is reflektál, a végén lebontják a színfalakat és megláthatjuk a valóságot- de most akkor mi is a valóság? „Én végig egy szögben ültem, de megérte!”- mondja valaki, miután mindenki feltápászkodik a zsúfolt nézőtérről. Kicsit mindannyiunk alatt ott volt a szög, ami miatt nem lehetett felhőtlenül kacagni, de mélyebben átéreztünk mindent. Nekem eddig ez a nyerő! 

10/9

BIRCSÁR Dóri