És te csak várj…
Az EKF hivatalos megnyitójának délutánján, január 10-én 16 órakor kezdődött el a Hotel Palatinusban, amelynek a hazai és nemzetközi sajtó is kiemelt figyelmet szentelt. Így történhetett, hogy miközben vagy 50 sajtómunkatárssal a regisztrációra vártuk, egy rendezőből kétségbeesett kérdés tört föl: „Ezek itt még mind újságírók?!” Mivel az előzetes regisztráció ellenére sem jutott mindenkinek press card.
A sajtótájékoztató résztvevői:
Bajnai Gordon miniszterelnök
Hiller István oktatási és kulturális miniszter
Páva Zsolt, Pécs polgármestere
Csák Ferenc nemzetközi szakállamtitkár, Oktatási és Kulturális Minisztérium
Szalay Tamás, Pécs2010 EKF program kulturális igazgatója
Ruzsa Csaba, a Pécs2010 Menedzsmentközpont ügyvezető igazgatója
Rubovszky Rita, a Hungarofest ügyvezető igazgatója
Köszönetek
A sajtótájékoztatón semmi új információ nem hangzott el a kulturális főváros kapcsán. Bajnai Gordon kijelentette, hogy 2010-ben Magyarországnak két fővárosa lesz, és Pécs az ország kirakata idén. „A köszönet a pécsieket illeti”, kezdte a köszönetek sorát a miniszterelnök, majd mindenki megköszönte mindenkinek az együtt- és közreműködést és az érdekek összehangolását. Bajnai Gordon, Hiller István és Páva Zsolt is kiemelte a város előző két polgármestere, Toller László és Tasnádi Péter szerepét és munkájának fontosságát abban, hogy a mai nap megnyílhat Európa Kulturális Fővárosa Pécsett. A polgármester szerint Pécs nincsen egy súlycsoportban Essennel és Isztambullal már csak a városok nagyságát tekintve sem, viszont nálunk érnek össze a német és a török kultúra szálai.
Zsolnay-lánc és EKF-bélyeg
A Zsolnay Manufaktúra eozin és ezüst láncot készített két példányban, amelyek Pécs kultúrájának szimbólumaként vándorolni fognak 2010-et követően a következő kulturális fővárosok között, és kapocsként köti majd őket össze Péccsel.
A Magyar Posta pedig egy 25 különböző bélyegből álló ívet hozott forgalomba a mai nappal a kulturális főváros tiszteletére. A bélyegeken Pécs nevezetességei láthatóak. „A forgalmi bélyegeken az értékjelzés helyett a „BELFÖLD” felirat olvasható, ami azt jelenti, hogy minden bélyeg bármikor alkalmas egy hazai címre induló levés elküldésére.” Szűcs Ildikó, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója és Páva Zsolt pedig két levelet föl is bélyegzett, a borítékok úti célja pedig természetesen Essen és Isztambul. Mondjuk, hogy a belföld felirattal hogy jut el oda?
Míg felkel majd a Nap
Kicsit úgy éreztem magam, mint a magyar oktatási rendszer, mivel a sajtótájékoztató után megindultam többekkel együtt Hiller István miniszter úr után nagy bizalommal, hogy oda vezet, ahová én is el szeretnék jutni. Aztán a Zsolnay Múzeumhoz érve rá kellett jönnöm, hogy ez korántsem így van, ez itt a nemzetközi újságíróknak tartott megnyitó helyszíne. Mire visszaszaladtam a Széchenyi térre, a sajtósoknak fenntartott helyet elbuktam, így viszont átélhettem, mennyit lát egy nem kivételezett pécsi a műsorból. A Széchenyi térre szokták mondani, hogy megtelt, de ennyien még soha sem voltak kíváncsiak semmire szerintem, becslések szerint 20 ezren lehettünk. Mellettem fehér papírkalapos gyerekek és tanáraik várakoztak, a szerencséseknek kalózsapka formájú jutott, a szerencsétlenebbeknek meg olyan fejfedő, mint amilyen papír a csirkecombok végén van a rajzfilmekben. A diákok— mintegy 450-en –pedig izgulnak, egymást bíztatják, „Hajrá, Ferike, hajrá!”-kiabál az egyik a haverjának a sorból, a tanerők pedig próbálnak fegyelmezni, de ez egy más helyzet, nem tanóra. Nekik óriási élmény lehet részt venni a bemutatón, tenni valami látványosat a városért, én is szeretnék a helyükben lenni.

Végül elkezdődik a hivatalos megnyitó, az urak itt sem mondanak mást, mint a Palatinusban, csak Bajnait kíséri a gyér taps helyett gyér fütty, de hát sokan elmondták már, hogy az EKF-ből nem sikerült kiszűrni a politikát. „Pécs a jövő Magyarországa”- mondja a miniszterelnök, ezt nem igazán értem, de örülnék, ha valóban pozitív jövőképet sikerülne teremtenünk magunknak az év folyamán. Placido Domingo is üzen Pécsnek a kivetítőkön, mint a pécsi EKF fővédnöke. Aztán elindulnak az óriás fehér bábuk és a sok kisiskolás mögöttük sorban, van hang és fény, bár mindezt leginkább a kivetítőn tudom követni, a színpad teljes takarásban. Pécs történelmének fontos korszakait elevenítik meg a játszók, táncosok és zenészek, melynek hátterét a Dzsámira festett, mindig cserélődő háttér adja, a fényfestés pedig valóban lenyűgöző. Színpadra kerül többek között a római kor, az ókeresztény időszak, az egyetem alapítása, míg eljutunk napjainkig. Közben pécsi művészek is közreműködnek, a narrátor Balikó Tamás, zenél a Szélkiáltó, a Pannon Filharmonikusok, táncol a Tanac Táncegyüttes és a Pécsi Balett táncosai, zorbok gördülnek, lézershow is van.

fotó: Wéber Tamás
A műsort éneklés zárja, Rózsi és a Várj, míg felkel majd a Nap pécsi közéleti szereplők közreműködésével, mint Kandech Evelin vagy a mizós kosaraslányok, miközben „az instrumentális zenei részre Pécs kulturális energiáival feltöltött nap az égre emelkedik. A nagy átmérőjű világító gömb lebeg a Széchenyi tér felett”.
A ködből előtűnő tűzijáték a kivilágított téren látványos, mint az egész megnyitó, nincs is semmi gikszer, végül minden jól sikerül, a tévénézők is biztosan elégedettek. Csak azt nem érzem, hogy hozzám szólna, pécsihez, meg akarna érinteni, bevonni, hogy ne csak álljak és ámuljak, mi történik körülöttem, hanem át akarjam ölelni a várost, a városomat, a kulturális fővárost.
Apró „Buba” Annamária
Utolsó kommentek