Hol a jegyük?- kérdezi a kapuban a lány ma este, miközben igyekszünk bejutni a Romhányi Aulába, a Világsztárok Pécsett sorozat újabb állomására, a Pannon Filharmonikusok estje Meláth Andrea mezzoszoprán, valamint Peter Mikuláš basszus énekes közreműködésével, ahol az új EKF-nagyköveteket, a Pannon Volán Zrt. Bartók Béla Férfikart avatták föl.
Sajtóakkreditációnk van- mondom, mire a hölgy továbbirányít minket a jegyvételes asztalhoz. Az ott ülő két árusító nem értette a helyzetet, és nem találták a sok boríték között a regisztrációnkat, ők is a jegyeket keresték rajtunk, és olyanunk még mindig nem volt. Kérdezték, hogy egyáltalán hová akarunk ülni így, mi nem tudtuk, de azt éreztük, lehet, hogy így sehová. Aztán fölmentünk az emeletre, hátha találunk magunknak helyet, de ott egy jegyszedő nénibe botlottunk, aki meglepő módon a jegyeinket kérte. De még mindig sajtósok voltunk, mire közölte, hogy ő nem tudja, hová menjünk, mindegy is, csak ne zavarjuk a közönséget. (De hát mi is közönség vagyunk, nem…?) És ne üljünk le. Bár ott az a rozzant szék, de inkább arra se. Így a sarokban, egy asztalon találtunk helyet, a néni pedig akárhányszor elment mellettünk, megjegyzéseket tett, utoljára ezt: Oké, hogy regisztráltatták magukat, de nincs jegyük, meg semmijük. Aztán érezte, hogy kissé túllőhetett a célon, így két székre mutatott, amit mégis használhatunk. Egyébként a zene gyönyörű volt, de erről most nem írok.
Apró Buba Annamária
Utolsó kommentek